Útinapló a tudatossághoz – 1.nap
Elköteleződés 1.nap
Ma beszélgettünk egy ismerősömmel telefonon. 1 óra 52 perc – mintha 10 perc lett volna! Tudjátok, vannak azok a típusú ismerősök, akikkel nem kell sok időt együtt tölteni, mégis, bármikor, bárhol órákon keresztül tudunk beszélgetni, egy húron pendülünk, együtt rezgünk. Bár nincs nagy “közös múltunk” – valójában ők inkább A Barátok.
Szóval elmesélte, hogy az utóbbi pár évben milyen és mennyi munkahelyen dolgozott…. Ilyen iroda, olyan megoldás, minden helyen volt valami, ami miatt rövid időn belül megszületett a döntés : “Váltanom kell.”.
Persze Marcsi, mint jó humanoid, elkezdte magát rosszá tenni… “Amikor elkezdtem itt dolgozni, annyira lelkes voltam! Hova tűnt ez a lelkesedés? “, “Eleinte klassz kihívás volt, aztán olyan hamar meguntam… – én mindent megunok! ” Aztán volt ilyen is: “Amikor láttam, hogy miket volna jó változtatni, elmondtam a főnöknek, egyetértett, megköszönte és semmi nem változott… Én meg majdnem szétrobbantam!” – ismerős ez a helyzet neked is?
Mennyire vagyunk “munkahelyi gyógyítók”? Amikor oda megyünk egy munkahelyre, energetikailag rendbe rakjuk, és indulnánk tovább….
És ahelyett, hogy elismernénk ezt a hatalmas hozzájárulást, amit teszünk, megítél a környezetünk, megítéljük magunkat, hogy nem bírunk hosszabb ideig egy helyen dolgozni. Amikor elhelyezkedünk, minden rózsás – azt a bizonyos mennyiségű energiát, amit bír, felveszi a munkahely, (értsd ezalatt az egész céget, épületet, munkatársakat, projekteket, testben lévőket és nem testben lévőket, stb.) aztán mi még adnánk, áramoltatnák tovább, de nekik elég, ők már, köszönik szépen, nagyon is jól vannak!
(erről a működési mechanizmusról majd egy másik posztban írok.)
És ott állunk, érezzük, hogy tovább kéne lépni – s jönnek az ítélkezések, megfelelni vágyás, elvárások, stb…. Stb…. Stb….
- Mi lenne, ha mától fogva soha többé nem ítélnéd meg magadat azért (sem), ha más munkahelyre kívánkozol?
- Mi lenne, ha elismernéd azt a hatalmas háttér munkát, amit Te, a tested és a lényed végeztek energetikai szinten – sokszor nem tudatosan, de a tudatosságból teréből?
- Mi kellene ahhoz, hogy elismerd, hogy mekkora ajándék vagy a világnak csupán a létezéseddel? (folyt.köv.)