Útinapló a tudatossághoz – 10.nap

NÉZŐPONT

Berepül a légy a szobába. Aztán gondol egyet, ki akar repülni és elindul a legközelebbi világos folt felé – kopp!!! Neki az ablaknak. Aztán mégegyszer. Aztán mégegyszer. Aztán még sokszor….

S Te ott állsz, kezedben a légycsapóval és nem érted a világot: mi a francnak megy neki századjára, ezredjére az üvegnek, amikor már rég világossá vált, hogy nem fog tudni átrepülni az üvegen? (mondjuk akkor legalább szállna le, hogy le tudjam csapni! De neeeeem!!! Megint neki repül az ablaknak. És megint. És megint….)

A légynek van egy olyan nézőpontja, hogy ahol elhatározta, ott ki fog jutni a természetbe. Ez egy klassz, berögzült, befixált nézőpont – klassz, csak nem vezet sehova.

Mi lenne, ha légy-pajtás végre leülne, elnézést, inkább leszállna, megnyugtatná a légzését és kicsit körül nézne?

Esetleg hajlandó lenne – e bízni bennem, a háziasszonyban/háziúrban, – ahogy ott állok, a kedvenc légycsapómmal a kezemben, – hogy nem lecsapok rá, hanem egy kiutat mutatok neki? Egy kiutat, ami kivezeti az ablakhoz koppanás végtelenségéből?

Hányszor ismételjük ugyanazokat a folyamatokat az életünkben, pedig tudjuk, hogy nekimegyünk az ablaknak? Már amikor az első lépést megtesszük, tudjuk, hogy ez az út nem a természetbe = a szabadság felé vezet, mégis belevágunk, hátha most más lesz??? És nem lesz más. Nekikoppanunk újra és újra.

Pedig ott áll mellettünk egy háziasszony /háziúr, aki szívesen útba igazítana…. (barát, tapasztalt vállalkozó, szülő, gyerek, jó akaró /rossz akaró, stb., esetleg a saját éberségünk.)

Itt van az ideje, hogy más nézőpontokat is észre vegyünk? (a következő téma arról szól, hogy milyen lenne nézőpontok nélkül élni?)

U. I. Ne légy légy!