Útinapló a tudatossághoz – 12.nap

Hogy lehet az, hogy hálás vagyok azért, mert nem jöttek el az érdeklődők a meghírdetett tanfolyamjaimra?

2 éve voltam egy két napos tanfolyamon Povall Juditnál. Érdekelt a téma, a barátnőm megerősített abban, hogy szuper lesz és elvárásaimat felülmúlva – amiket bár igyekszem elengedni, de nem mindig sikerül – nagyon sokat adott.

Aztán teltek múltak a hónapok, követtem Juditot az oldalain, kanalat hajlítottunk, fóliát lebegtettünk üvegbúra alatt és mindig elhatároztam, hogy elmegyek hozzá újra, de vagy utaztam, vagy tanfolyamot tartottam, vagy éppen Juditnak nem volt tanfolyama….

Mígnem: a mostani hétvégén a saját érdeklődőim nem mondtak határozott igent arra, hogy jönnek, így elhatároztam, hogy én megyek…. Úgy is mondhatnám, hogy “megfordítottam az energiát”, mert valahogy ez történt…

Szombat, vasárnap – a Falk Miksa utcában (ahol eddig mindig szépséges élményekben volt részem) találkozott a csapat. Rövid bemutatkozás után bele is csaptunk a közepébe.

Megmondom őszintén, a mai napig nem értek, hogyan tudott Judit 2 napig beszélni arról, ami megmagyarázhatatlan. Ami szavakba nem önthető, mert amint bele gyömöszöljük egy szóba, már nem az a végtelen – amit egyébként igyekszünk elmével felfogni, de nem nagyon megy, – szóval: az energia…

• Pár dolog megragadott ezen a hétvégén:
  Judit személye (mondjuk ez nem volt újdonság) – ahogy magyarázza a dolgokat, az a fenomenális érzékelés, hogy akkor szólal meg a gyakorlatok közben, amikor éppen kell az a szó, az a mondat…
• Folyamatos figyelem, éberség, teljes megengedés és az ítélkezés mentes tér…. – mindezt megtámogatva komoly tárgyi tudással és tapasztalattal.

Újra megerősödött az a nézőpontom, hogy nem véletlenül jön össze az a csapat, akik ott vannak. Minden közösségben vannak olyanok, akikkel az első pillantás, az első mosoly beakad (ugye, Adri) és a gyakorlatok közben megbizonyosodik számunkra az érzés, hogy van közünk egymáshoz.

Hogy mi közünk van, ez honnan ered, az nem számít. A lényeg, hogy jó egymás társaságában lenni, tápláló energia vagyunk egymás számára és tudjuk, hogy fogunk még találkozni.

Aztán volt egy, számomra nagyon szívmelengető jelenet : az egyik résztvevő abszolút nem tudta, hogy hova jön, csak azt tudta, hogy ezen a hétvégén képződni akar. Megnézte hát, hogy mi minden lesz Budapesten és Judit programját választotta. És pár óra múlva már látszott rajta, hogy nagyon hálás magának, amiért eljött. És én is nagyon hálás vagyok neki, hogy megmutatja: igen, vannak olyanok, akik saját magukért választanak és ezzel az egész környezetüket invitálják a változásra.

Húszan voltunk, abból 5 férfi! FANTASZTIKUS!!! Kell a világnak a férfi energia, Urak, gyertek, ne bújjatok el!

A tanfolyam mottója lehetne akár :
MINDEN MINDEGY, HISZEN MINDEN EGY….
És az EGY – ben a MINDEN.

Judit nem guru. Nem követőket (nyájat gyűjt), hanem átadja azt a tudást, azokat a tapasztalatokat, amiket matematikus – fizikusként a tudomány oldaláról is nagyon jól ismer – fontos dolgot szem előtt tartva: JÁTÉKOSAN, KÖNNYEDSÉGGEL.

Aztán az, hogy ezt mi, a résztvevők hogyan használjuk, hogyan építjük be a mindennapjaikba, az a mi választásunk.

“Amikor nem kell áramoltatnom az energiát, hiszen én magam vagyok az áramlás, az energia és minden…..”

Én kipróbáltam – nagyon működik. Amikor csak annyit mondanak az ismerősök : annyira más vagy! – Akkor tudom, hogy EZ AZ!!!