Útinapló a tudatossághoz – 14.nap
Elköteleződés - 14.nap
Igazából nem is Londonban vagyunk, hanem Epsomban. Aki jártas a lovas sportokban, ismerős lehet ez a név : 1780 óta rendeznek itt lovas derbiket.
Amikor elhatároztuk, hogy jövünk, nem is néztük, hogy hova, a lényeg, hogy utazzunk. És amikor a munkát (Qua-Hu-Ma tanfolyamot tartok) össze tudjuk kötni az utazással – hogy lehet ez még ennél is jobb, örömtelibb és bulisabb?
Zsuzsival megbeszéltük, hogy a nagy üvegajtónál találkozunk a repülőtéren. Ahogy kijöttünk a kapun, egyre nagyobb üvegajtókat kerestünk – míg elérkeztünk a parkolóhoz. Pár perc múlva megpillantottuk Zsuzsit és felmerült bennem a kérdés, vajon mekkora esélye van annak egy ilyen nagy repülőtéren, hogy éppen ott álltunk meg kapcsolódni az internethez, ahol ő elindult a “naaagy üvegajtóhoz”.
Epsom felé menet “véletlenül” letértünk az autópályáról. Mire a GPS észhez tért, megtettünk pár kilómétert és nem vezetett minket vissza az autópályára, hanem szűk, tipikus angol utakon, gyönyörű erdősávokon keresztül haladtunk, hatalmas tölgyfák behajoltak az út fölé, jobbra egy farm, balra egy lovarda – csodás látványban volt részünk.
Elfoglaltuk a szállásunkat, és megbeszéltük, hogy kis pihenő után lesétálunk Epsom belvárosába. Elindultunk, és hamarosan felülírtuk a befotózott útvonalat – bűbájos házak között sétáltunk, gondozott kertek, nyíló virágok, különleges fák és bokrok, a zöld ezer árnyalata, ápolt kerítések, kis hobbit házak – szinte egyedül bámészkodunk a városban, mígnem elfogy a járda a lábunk alatt.
Csodák csodájára “véletlenül” éppen egy hölgy jött ki egy fekete labradorral a kerti kiskapun, odafordultam hozzá: Sorry, ide mennénk, jó irányba haladunk? A hölgy megrökönyödve néz ránk és kérdezi: Gyalog???? Igen, gyalog…. – De hiszen az 2 mérföld!!! – Nekünk nem okoz ez gondot, csak az a kérdés, hogy jó felé megyünk – e? – Jöjjenek át a kertemen, akkor kicsit rövidebb lesz az út – úgy 1 perccel – mosolyog a saját ötletén és mire átmentünk, eszébe jutott egy még jobb ötlet: – A bátyám leviszi magukat….
Hamarosan megjelent az ajtóban Simon, felvette a kabátját és átvette az idegenvezetésünket a hölgytől, betessékelt minket a szép Audijába és elindultunk.
Ancsával nem győztünk menet közben mosolyogni. Itt ülünk egy vadidegen, tipikusan angol úr mellett, udvariasan beszélgetünk, aki éppen 2 vadidegen hölgyet fuvarozó – egy eléggé szürreális jelenet – hogy lehet ez még ennél is szürreálisabb???
Hálásan megköszönjük a spontán fuvart és átfut a fejemen:
- Micsoda csodákat teremtettünk magunknak ma (is)?
- a több útakadály ellenére kényelmesen odaértünk a reptérre….
- könnyedén megtaláltuk egymást Zsuzsival, pedig teljesen máshol voltunk, mint amit megbeszéltünk ….
- 98% csapadék helyett kisütött a nap…
- mint kiderült, sokkal jobban vágytunk egy ilyen környék megismerésére, mint amilyen Epsom, mint London belvárosára….
- betekinthettünk egy tipikusan angol házba….
- fuvart intéztünk magunknak egy tipikus angol társaságában….
Ezek a dolgok lehetnének véletlenek. Vagy mondhatnánk, hogy szerencsénk volt… És mi van akkor, ha felismerjük, elismerjük és befogadjuk azokat a Varázslatokat, amiket teremtettünk magunknak, amik körbevesznek minket?
Te mi mindent fogadhatsz be a világtól ebben a pillanatban???