Útinapló a tudatossághoz – 2.nap

Ma egy teremtés szösszenetet szeretnék megosztani Veletek.

Tavasszal elhunyt Édesanyám, és arra gondoltam, hogy felújítom a lakását. Először is, és nem szösszenet, hanem valami hatalmas dolog történt!!! Nem tudom magamat és az éberségemet nem elismerni, hogy egy olyan embert kérdeztem meg, hogy tudna – e segíteni, aki 1.: – igent mondott, 2.: – sokkal – sokkal több mindent megold, megcsinál, mint amit valaha is elképzelni tudtam.

Micsoda véletlen, hogy összefutottunk! (konkrétan megkérdeztem, hogy kivinne-e a repülő térre, amikor a Pünkösdi Forma- 1 versenyre mentünk Monacóba.)

Micsoda szerencsés vagyok, hogy éppen őt kérdeztem meg! – na de félre a cinizmussal, nézzük, mire gondoltam, amikor a teremtés szösszenetről írtam….. (jut eszembe, 5 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem használni az Access Consciousness eszközeit, éppen lelépett a kőműves brigád munka végezetlenül. Itt állt minden, már kérges volt a kezem a kavics lapátolástól, amikor elkezdtem ismerkedni az Access – szel, s gondoltam, mi bajom lehet, elkezdtem kérdéseket feltenni: Mi más is lehetséges még? Mi van itt, amit nem akarok meglátni? Miért lehetek hálás a köddé vált kőműveseknek? Stb. 2 nap múlva egyik szomszéd érdeklődött, hogy mi újság. Mondtam neki, eltűnt a kőműves brigád, pillanatnyilag annyira el vagyok kenődve, hogy mostanában nem akarok betonkeverőt látni. Mire ő : Miért nem szólsz a Pistának? S azóta van egy kincsünk, Pista bácsi!)

Vissza a lakásfelújításhoz : helységről helységre mentem és elképzeltem, milyennek szeretném. Ide kéne egy ágy, oda kéne egy komód, lámpa, függöny, stb. Pörögtek a számok a fejemben, a számok mellett az évszámok, hogy hány év múlva lesz berendezve a ház.

Mivel ez nemrég történt, és ha más nem, akkor, amikor Access Bars, vagy testkezelés tanfolyamokat tartok, facilitálok, akkor mindig használom az eszközöket, így már a saját történeteimbe is be tudom építeni őket, jöttek a kérdések : Mi más is lehetséges még itt? Mi kellene ahhoz, hogy könnyedén, örömmel és bulisan meglegyenek a bútortok???? Mekkora könnyedséget vagyok hajlandó beengedni ebbe a projektbe, és az életembe? – 10 perc nem telt el, és kaptam egy üzenetet a barátnőmtől : itt van 2 vadonatúj ágymatrac. Elviszed? – Szerintetek mi volt a válasz? – Naná!

2 nap múlva elmentünk a matracokért. Ahogy ténferegtünk, a barátnőm kinyögi : Judit, esetleg ismersz valakit, akit érdekelhet ez a két ágy? Teljesen újak…. És ez a kanapé?

Ma elhoztunk mindent. Méretre, színre, mindenre passzol minden. Állólámpa is belekerült a pakkba. Mondjuk a könnyedséget megkérdőjeleztem egy pillanatra, amikor spaniferrel a teraszról engedtük le az ágyat és bizony a gravitációs erő erősen hatott a tehetetlen tárgy testére….. De ez csak fél percig tartott.

Hol mindenhol nem is vesszük észre, ha csodákat teremtünk?

p.s. A barátnőmék tavaly nyáron szerették volna kicserélni a bútorokat, de közbe jött nekik valami. Tavaly nemet mondtam volna, mert nekem tavaly nem volt tervben a felújítás… Vajon a bútorok varázsolták meg a Kvantum teret, hogy minden a helyére kerüljön?