Útinapló a tudatossághoz – 3.nap

Elköteleződés - 3.nap

Pár napja egyik csoportban egy hölgy feltette a kérdést, hogy mit gondolunk, van-e lelke az állatoknak? – olvastam a kommenteket, hozzászóltam bejegyzéshez, és megígértem, hogy beszélek a témáról. No, a videót átváltom írásra.

Ma Access Facelift tanfolyamot tartottam, s miután hazajöttem volt pár feladat és elmúlt a videó készítési kedvem. (- Így inkább írok, igyekszem rövid lenni, mert a FB nem tölti fel a túl hosszúra nyúló történeteket.)

Minden energiának, amit meg tudunk nevezni, van entitása. Ez lehet élő vagy élettelen, elhalálozott rokonunk, ismerősünk, egy identitás, vagy akár egy könyv, az autó – szoktuk is mondani, hogy az autómnak lelke van.

És így az állatainknak is van entitása – amikor testben van, akkor láthatjuk, kapcsolódunk vele, amikor más megtestesülést választ, akkor vagy érzékeljük ennek a lénynek a jelenlétét, vagy nem. Van, aki látja, hallja őket, mindenkinek más képességei vannak.

Van egy ilyen nézőpont, miszerint egy cica lény mindig cica testet választ, egy kutya lény kutya testet, stb. (néha előfordulhat keveredés, ebbe itt és most tényleg nem szeretnék belekezdeni – és még egy további téma, amikor egy teljesen más galaxisból érkezik a lény…. Jobbnál jobb témák! ).

És itt a kulcsszó : a választás. Elismernénk-e, hogy az állatainknak is vannak választásaik?

  • Például, amikor egy kutyus azt választja, hogy bekerül egy menhelyre, mert tudja, hogy ott fog találkozni azzal a gazdival, akivel együtt szeretne lenni.
  • Vagy teremt magának egy betegséget, mert szeretne tovább lépni és más megtestesülést választ.

Sokszor nagyon nehéz megértenünk, hogy egy állat miért választ bizonyos dolgokat – például, hogy testi fájdalmat él át – de ne feledjük el, hogy nekik nincsenek nézőpontjaik erről. Mi, emberek vagyunk, akik elítéljük, megvetjük, ha valaki bánt egy állatot és mi emberek vagyunk, akik ezt megteszik – természetesen tisztelet a kivételnek!

  • Így érdemes lenne az elhalálozott kutyus esetére kicsit másképp ránézni : Mennyire teremtette ő ezt a betegséget?
  • Mennyire szeretett volna ő egy másik megtestesülési formát?
  • Milyen hozzájárulás tudtál lenni a döntéseddel ezen az úton, amit ő választott? (nekünk, embereknek van tele a feje különböző nézőpontokkal a halálról – Mi van, ha az állatoknak nincs nézőpontja a halálról?)
  • És még egy kérdés – ha most igyekszünk ítélkezés mentes térbe kerülni, más szemszögből nézve a halál témáját – Mennyire szeretné a meghalt kutyusod, hogy szomorkodj, bánkódj, sírj a halála miatt? Esetleg megengedésbe tudsz kerülni a választásával?

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük