Útinapló a tudatossághoz – 6.nap

Az alku

Homokos tengerpart, a bérelt napernyőink felé közeledik az arab női ruha árus, a szél lengeti a vállfára akasztott színes holmikat…..

A csajok, mint a méhecskék a mézes kalácsot, megszállják az árus kocsiját, körbe sétálják, nézegetnek, csacsognak : ezt nézd meg, de jó fazon!!! Huuu, ennek milyen szuper anyaga van!!!! Huuu, ennek a színe, nagyon tetszik!!!! Próbáld fel!!!! Huuu, ez de jól áll!!!

Ez nem jó, ez mamókás… – válogatnak, csicseregnek, rögtönzött piaci hangulat kerekedik.

Mennyibe kerülnek a ruhák? 20 euró. Minden 20 Euro…. (igazából teljesen klassz ár) Hölgyeim, várjatok!!!! Ha több mindent szeretnétek, bízzátok rám az alkut!!!!! – alkudni, alkudni, de nem megalkudni…

20 Euro minden darab???? Oké, oké, de nekünk is??? – Mi kellene ahhoz, hogy annyira könnyedén teremtsük a pénzt, hogy soha ne kelljen alkudnunk???

KIVÉVE….. Amikor hatalmas örömmel tesszük ezt, és buliból? Mondjuk elég rövid lett az alku, mert egyből olyan árat mondott a marokkói árus, amit én magam is kigondoltam és így elmaradt a tipikus arab piaci jelenet, nem kellett bevetni a “léccccilécccci – szempilla rebegtetés….” és egyéb színészi eszközöket.

Arra mondjuk nem számítottam, hogy a lányok öröme, és a könnyed vásárlás öröme mellett még egy csodálatos strandkendőt is kapok ajándékba.