Útinapló a tudatossághoz – 7.nap
Elköteleződés - 7.nap
Kb. 5 órát töltöttünk Sienában – egy felszabadult, bulis tengerparti nap után. A szűk utcákon sétálva értünk ki a főtérre, a Piazza del Campo-ra. Az amfiteátrum alakú központ, egyik oldalán a városházával, másik oldalon félkör ívben az éttermekkel.
Turisták csoportjai, éppen ma ünneplő sienai doktoranduszok, (1240-ben alapult Sienában az egyetem) sétáló helyiek, rohanó dolgozók – furcsa élet zajlik Siena épületeinek sárgás-vöröses téglafalai között.
Zöld növény, virág ritkán egy ablakban van, ezeken kívül semmi fa, semmi bokor. Az amfiteátrum alakú tér évente kétszer ad otthont a helyi tradicionális programnak : a Palio di Siena lovas verseny során a 17 kerületből 10 vesz részt a versenyen. Nem csak a részvevőket sorolják ki, hanem a lovakat és a zsokét is – a lakosok a kerületüknek megfelelő színű ruhába öltöznek és így szurkolnak – immáron több évszázadon át.
Valahogy nem olyan csörfös a csapat, mint egyébként. Kicsit kedvtelenek vagyunk, kicsit nyügősek. Mi ez? Vajon mire vagyunk éberek, ami a szemnek nem látható? – igen, elérkeztünk az egyik kedvenc témámhoz, az entitások témájához. Mivel nagyon kedvelem ezt a témakört, szívesen játszom az eszközökkel – így Siena főterén, míg a többiek ettek – ittak, én kicsit félre vonulva elkezdtem kapcsolódni az entitásokkal.
Először is, sokan voltak, akik nem is tudták, hogy nincs testük. Aztán voltak páran – jópáran, akik nem voltak hozzájárulások aznap nekünk – őket megkértem, hogy most menjenek el.
Sokan voltak, akik csatározások közben hunytak el – hirtelen, sokk szerűen és voltak olyanok, akik betegségben…. Sokan vannak, akik már több életen keresztül választják ezt a várost, vannak, akik a turistákkal érkeznek a világ különböző tájairól. Teljes a kavalkád.
Mit tegyünk ilyenkor, amikor ilyen különleges éberségünk van? Kell kezdenünk ezzel most valamit? – nekem, ott a téren csak annyi jött, hogy : “jól van ez így”.
És mit mondanak a házak? Mit mond a tér? – és mit mond Siena városának entitása? Mennyire van jelen a viszály entitása? Mennyire van itt a rivalizálás energiája? Mi van, ha nekik teljesen rendben van ez a zsizsgő, harcos energia? Mi van, ha Siena entitása teljesen jól megvan a viszály entitásával?
Mi lenne, ha elengednénk a fejünkben lévő ítélkezéseinket, hogy mi a jó és mi a rossz, és megengedésbe kerülnénk mások választásával? – akár szemmel látható megtestesülésről beszélünk vagy éppen nem láthatóról ?
A bolyongás után fáradtan cammogott vissza az egész csapat autóhoz. A többiek is mondogatták, hogy valami furcsa. Volt, aki szavakba foglalta, hogy mit érez, volt, akinek nem jöttek szavak.
Kimentünk a városból és elindultunk a vidéki kanyargós úton egy másik középkori városba, Monteriggioniba. Pár méter kaptató után besétáltunk a várkapun és egy tágas, virágos térre érkeztünk, ami árasztotta a nyugalmat.
Sétálgattunk, leültünk a padra, beszélgettünk, töltődtünk.
Nagyjából egy időben épült a két város, sőt Monteriggione azért épült, hogy megvédje Sienát a támadóktól. Mennyire másabb az energiája, a hangulata. Vajon mitől ennyire más? Vajon mindenki érzékeli ezt a másságot, aki erre jár? Vagy egyszerűen úgy fogalmazzák meg, hogy “tetszett – nem tetszett” – és ez is teljesen rendben van így.