Útinapló a tudatossághoz – 8.nap
Elköteleződés - 8.nap
Egyik írásban említést tettem egy érdekes jelenségről és ígértem, hogy jobban kifejtem. Egy szóban nem tudnék nevet adni neki, majd valami címet kitalálunk a mai írásnak.
Ez a jelenség egy emberi viselkedés formáról szól, és amikor ezt megértettem, nagyon sok minden világossá vált számomra.
Egy példa : az anyós imád főzni, sütni. Minden hétvégén süt valami finomat és csomagolja a kis családjának, mert tisztában van azzal, hogy a kis menyének sem ideje, sem affinitása nincs sütni – főzni.
Anyós minden hétvégén pakolja a finomságokat, kérdezés nélkül, hiszen ő imád gondoskodni a körülötte élőkről.
A fiatalok egy darabig lelkesen fogadják a pakkot, aztán egy idő után eltelnek a rétessel, kaláccsal – vagy tovább ajándékozzák, vagy kidobják az értékes falatokat.
Aztán lankad a lelkesedés – udvariasságból megköszönik a pakkot, már lehet, hogy meg sem kostólják, kidobják az első kukába…. Oh, a múltkori bukta olyan sótlan volt…. A sülthús meg túl fűszeres. A Mama kihagyott valamit a sütiből. Meg mostanában már nem megy ki a piacra, az olcsó alapanyagokat veszi meg……
Mi történik ilyenkor? – az egyik fél ad, ad és ad, mert imád adni. És elfelejt ébernek lenni arra, hogy mit képes a másik befogadni.
A másik fél pedig nem tud befogadni. Az, aki kap, elkezdi rosszá tenni azt, aki ad. Nincs meg az energetikai csere a két fél között – a Mama ott búslakodik a rétes halmok között, a fiatalok kitalálnak mindenféle kifogást, hogy ne kelljen menniük a Mamához, elmaradnak a látogatások, elindul az elkülönülés, stb, stb…
“Adni jobb, mint kapni….” – ez mennyire igaz számodra?
Mennyire vagyunk hajlandóak befogadni mások törődését?
Amikor adunk, mennyire vagyunk éberek arra, hogy mit képes a másik befogadni? – Mikor mondjuk azt, hogy köszönöm, ennyi most elég, ezt még könnyedséggel, örömmel befogadom / átadom, a többit inkább máskor…..
Mi az a csere, ami könnyedén működik számodra? – és ezt az “adok-kapok” témát még szeretném kitágítani egy teljesen más dimenzióba : az ajándékozás és a befogadás terébe……